25 éve dolgozom a „Száz Juhocska” Református Óvodában, az egyik első alapító pedagógusa voltam óvodánknak. Isten elhívásának éreztem akkor és érzem azóta is ezt a szolgálatot, amelyet a mai napig – már nyugdíjasként odaadással, teljes örömmel végzek. Ajándéknak tekintem, hogy mindig végig vihettem csoportjaimat. Szemem előtt nyiladozott életük, bontakozott ki személyiségük. Örömmel töltött el, ahogy lelkesedésemet át tudtam ültetni a különböző „tudományok” iránt, láttam erősödő hitüket, együtt csodálkozhattunk rá nap-nap után a teremtett világ szépségeire. Több, mint egy évtizede Népi játék foglalkozásokat is tartok, mellyel ápolom népzenei kultúránkat, erősítem nemzeti identitásukat és a szülőföld iránti szeretetüket.

2007 óta dolgoztam óvodapedagógusként a diplomám megszerzése után, de az Úr csodás módon terelt új utakra. Életem nehéz, megtört időszakában szólított meg, és én közeledtem Hozzá; elkezdtem hallgatni, figyelni Igéjére, és megtérésemmel egy időben elfogadtam hívó szavát, így lettem én is 2017-ben a Száz Juhocska Református Óvoda szolgáló munkatársa. Munkámat elhivatásként élem meg, napról-napra formálódva az Istenben való hitben, bizalomban. Számomra öröm a gyerekekkel való foglalkozás. Fontosnak tartom a mai világban a kicsik környezettudatosságra nevelését, hiszen egyre inkább oda kell figyelünk bolygónk megóvására. Ezért gyakran felhívom a figyelmüket a teremtett világ szépségeire, csodáira. Jó rácsodálkoznunk a körülöttünk lévő világ gazdagságára, és megtanulnunk, hogyan lehet mindezt megvédeni, megőrizni. Erősségemnek tartom a vizuális nevelést is, fejlesztve a gyermeki kreativitást.

Körülbelül 17 éve dolgozom a Száz Juhocska Református Óvodában. Azért írtam, hogy körülbelül, mert már 2006 előtt, a főiskolai éveim során is ebben az óvodában végeztem a külső gyakorlatokat és nagy segítség volt tanulmányaimban, hogy nyaranta, az ügyeleti időszakban is dolgozhattam a gyerekek között. Abban az időben még nem voltam átadott életű, hívő keresztyén, de rendszeresen gyakoroltam református vallásomat és (akkor még csak ésszel) tudtam, hogy az Úr egyengetni fogja az utamat, oda mehetek majd dolgozni, ahová Ő helyet készített nekem. Ez a nagyszerű hely a mi szeretett óvodánk lett. Segítőkész, szerető, támogató közegben tanulhattam, fejlődhettem és fejlődhetek mind a mai napig. Fontos számomra, hogy a gyermekek minél több mindenben felfedezhessék Isten keze nyomát, így a hitélei nevelésen kívül a környezeti, a zenei, az irodalmi és a vizuális tevékenységeken keresztül igyekszem sokrétűen eléjük tárni Mennyei Atyánk sokszínű ajándékainak tárházát.

2014 óta dolgozom az óvodánkban, amit sajátomnak érzek, hiszen előbb kapcsolódtam bele a gyülekezetünk életébe, a családok megismerésébe. Sajátom azért is, mert azt taníthatom, amit hiszek. Hálát adok Istennek azért, mert itt találtam meg igazán, mit jelent számomra óvónőnek lenni, gyerekekkel felelősen bánni, mi a fontos a velük töltött időben. Fontos számomra a gyerekekkel való kapcsolat kialakítás a megbízhatóság, a jókedv. A közös élmények gyűjtése, a megtapasztalásokra és kreativitásra, önállóságra buzdítás. Az önálló gondolkodásra való ösztönzés, a jó beszélgetések, egymás tisztelete. Szeretem a kreatív tevékenységeket, környezetünk felfedeztetését, s mindezt a gyerekek nevelésébe is beleszövöm.

Óvónővé válásom teljes egészében Isten meglepetése, ajándéka, vezetése volt számomra. Németországban szereztem közgazdász diplomát, speditőrként dolgoztam, majd némettanárnak tanultam az ELTÉ-n – de Isten másként rendezte életem. 13 évvel ezelőtt, tanévkezdés előtt 2 nappal ért el a hír, hogy a fóti református óvoda óvónőt keres. Istentől rendelt állás volt. Azóta nemcsak óvónő lettem, hanem a mentálhigiénés közösségépítő képzést is elvégezve nagy örömmel veszek részt gyerekek és felnőttek lelkigondozásában. A „Gyermekeinkről Szabadon” programmal régi vágyam teljesült. Csoportéletben a legkedvesebb foglalkozásaim: a gyermekek hitéleti, ének-zenei, irodalmi nevelése, sport és dramatikus játékok, színdarabok…

Nyugdíjas óvónő vagyok, több mint 20 éve a Száz Juhocska Református Óvoda dolgozója. Keresztyén emberként nagy ajándéknak tartom, hogy hitemet és szakmai hivatásomat egyszerre gyakorolhatom. Fontosnak érzem munkámban, hogy az értékátadás szeretettel, türelemmel és megértéssel, de határozottsággal történjen a gyerekek felé. Hangsúlyos számomra a gondolkodásra ösztönzés, az érzelmi intelligencia fejlesztése a mese, bibliai történetek, dramatikus játékok és a humor segítségével. Hivatásomat Istentől kapott feladatnak tartom, az óvodáskort a „minden megtörténhet” visszahozhatatlan csodás lehetőségének. Mai napig örömet jelent számomra a gyerekek között végzett munka.