bemutatkozás

Egyházközségünk egy nagy múltú, lassan 470 éves gyülekezet, melynek közössége nem csak református gyökereihez hűséges, hanem a protestantizmus ama nagyszerű törekvéséhez is, hogy a gyermekeket magas szinten, hitben gyökerező módon nevelje, tanítsa. Amikor erre a ’90-es években lehetőség kínálkozott, gyülekezetünk a többi fóti felekezettel közösen részt vállalt a Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium megalapításában. Ezen történések kapcsán támadt gyülekezetünk Presbitériumában az az ihletett gondolat, hogy egy református óvodát is létrehozzanak. A kivitelezésre kevés remény volt épület, személyi feltételek, anyagi bázis, stb. tekintetében, de a gyülekezet imádságai meghallgatásra találtak, és a reménytelen helyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy „… az Istennek semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1,37)

Az Úr „feltűrte karját”, és egyszer csak elkezdett minden megoldódni: óvodaépületek ürültek ki és váltak bérelhetővé a Károlyi István Gyermekközpontban (ismertebb nevén a Fóti Gyermekvárosban). Ezzel egyidőben óvodai férőhelyekre lett szüksége a Fóti Önkormányzatnak. Így már adódott bérelhető épülete és indoka is egy új óvoda alapításának. Már csak egy óvónéni hiányzott, amikor is hamarosan szolgálatra jelentkezett egy keresztyén óvodapedagógus (Kincs Zsoltné, Zsuzsi néni, aki még ma is óvodánk dolgozója) – így már ketten voltak az akkori lelkipásztor, Nt. Zila Péter óvodapedagógus/óvodavezető feleségével (Zila Péterné, Marikával) –, és jelentkezett két dajka is: Kis Mihályné, Lidika néni és Cselőtei Márta, Márti néni … Ők voltak az „úttörők”!

Emberi segítség, összefogás: a gyülekezet közössége mind anyagiakban, mind kétkezi munkában nagy áldozatot vállalt az óvoda beindításánál, a bérbe vett épület rendbehozásánál, felszerelésénél, amiben holland gyülekezeti segítséget is kaptunk. A Gyermekváros óvodája is sok mesekönyvet és játékot hagyott „örökségül”, valamint területének adottságaiból kifolyólag természetes módon biztosította az óvoda gyönyörű, békés környezetét. Ilyen előzményekkel nyithatta meg kapuit 1998 szeptemberében a „Száz Juhocska” Református Óvoda a Fóti Gyermekközpont ősparkjában, hatalmas platánfák és jegenyék alatt, a kacsákkal és halakkal teli gyermekvárosi tó szomszédságában.

A „hőskor”: egy teljesen osztatlan csoporttal, benne 27 gyermekkel (16 gyülekezeti és 11 gyermekvárosi) kezdte meg működését az intézmény. Nem kellett sokat várni, egy év múlva beindulhatott a második csoport is. Az épületet a Gyermekvárostól béreltük, ahová a gyermekvárosi óvodáskorú gyerekeket is befogadtuk.

Nehéz évek következtek, de különösen az első év volt emberpróbáló. Az állami gondozott gyerekek speciális bánásmódot igénylő nevelésére nem voltunk felkészülve. Isten azonban átvezetett bennünket a mélységeken és mindvégig éreztük gondviselő szeretetét. Naponta formált, edzett, erősített minket, megáldotta a munkát, amit Neki végeztünk. A következő kis történet jól példázza, milyen fontos volt, hogy akkor befogadtuk az állami gondozott gyerekeket:

Néhány éve történt, hogy Pisti, a talán legszomorúbb sorsú gyermek, 14 év után egy tavaszi napon besétált kedvesével az óvodába. Név szerint kereste az akkori óvónőit, dajkáit. Kicsit beszélgettünk, elmondta hogyan alakult a sorsa, beszélt terveiről: érettségizni készül, azután családot szeretne.
Búcsúzáskor megölelt minket és csak annyit mondott: ” Mindenre emlékszem…!” Mintha Pisti Isten megerősítő üzenetét hozta volna:
„Éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok…. amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” 

Ezekben az években a gyülekezetünkkel is erősödött a kapcsolatunk, amit először is a gyülekezeti gyerekek nevelése tett személyessé. A gyülekezeti tagok a szülőkkel együtt örültek és érdeklődtek munkánk iránt. A gyülekezeti imaórákon egybegyűlt hívek buzgón imádkoztak az óvoda fizikai és lelki működéséért, az Úr áldásáért minden téren. Hálásak vagyunk ezért az erős imaháttérért, amin keresztül sok áldást nyertünk kezdettől fogva! Az első évek munkatársi közössége és a gyülekezet együttműködésével alakultak ki első, legrégebbi hagyományaink is, pl. az Óvodavasárnap, gyülekezetben tartott évzáró, Családi napi részvétel; és olyan hagyományok, amelyek azóta megszűntek (pl. közös sütizés a gyülekezeti nyugdíjas nénikkel), vagy átalakultak (pl. az Anyák napi ünnepséget már nem a templomban tartjuk, hanem az óvodában).

Az óvodai élet csendesen, családiasan, a nehézségek ellenére is hálásan folyt ebben az épületben tíz éven át. Ekkor más célú felhasználás miatt, a Gyermekközpont kérésére el kellet hagynunk ezt az épületet.

A folytatás: helyette egy másik gyermekvárosi bérleményt bocsájtottak rendelkezésünkre, amelynek óvodává való átalakítása újra megmozgatta a gyülekezetünket. A nem túl kívánatos költözködés mégis jó, és kívánatos változásokat hozott magával: lett tornaszobánk, egy többcélú helyiségünk, külön szertárunk, logopédus- és orvosi szobánk, valamint az öltözős folyosó is tágasabb lett. Sőt, egy év elteltével, 2009 szeptemberétől egy harmadik csoport beindítása is lehetővé vált.

Tudjon meg Rólunk Többet

kérdés esetén
keressen bizalommal!